A recept egy nagyon régi szakácskönyvből való, amely anyukámé volt, de vagyok olyan szerencsés, hogy nekem adta, így már én vigyázok rá (kell is, annyira régi, hogy már eléggé szétesőben van).
Anyukám is sokat csinálta ezt a finom sós sütit nekünk, hl csak sósan, hol sajttal szórva, és nagyon szerettük, ahogy most is. Szerintem még másnap is finom (ha marad), melegen pedig egyszerűen eteti magát, így érdemes egyből duplázni a mennyiségeket. :)
Hozzávalók:
- 30dkg liszt
- 22dkg margarin (vagy 16dkg zsír)
- 2dkg élesztő
- 1 tojássárga
- 1 tojás a kenéshez
- pici cukor
- só
- kevés tej
Az élesztőt fél deci langyos tejben pici cukorral felfuttatjuk.
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk az élesztős tejet, a tojás sárgáját, sót, és kevés tej hozzáadásával összegyúrjuk. Nem szabad a tésztának lágynak lenni.
Ceruzavastagra nyújtjuk, 8-10cm-es rudakra vágjuk, felvert tojással lekenjük, és megszórjuk szezámmaggal (nagyszemű sóval, köménnyel, sajttal, kinek mi, én fekete szezámmagot használtam).
Tepsiben sütőpapíron (vagy vajas-lisztes felületen) egymástól kissé távolabb rakjuk őket, 175°C-on rózsaszínűre sütjük (tehát ha az alja barnul, már jó is).





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése